Öt évszázad, dióhéjban

A középkori falu a török időkben többször is elpusztult, elnéptelenedett, majd ismét újjáépült, a XVIII. század elején pedig - pótolván betelepítésükkel népességet - német telepesek érkeztek Egregyre, akik később teljesen elmagyarosodtak, s eredetüket csupán néhány gyakori családnév (például: Fisli) őrizte meg. Ők elődjeikhez hasonlóan folytatták a tradicionális, Balaton környéki szőlőtermesztést. Egregyet 1773- ban német, 1796 - ban már elegyes, még később pedig magyar faluként említették. A falu földbirtokosa a XVIII. század második felétől a keszthelyi Festetics - család volt.

Az 1848 - as jobbágyfelszabadítás után, a század második felében jellegzetesen kisparasztivá vált a falu társadalma. A lakosság életmódját az őstermelés, tehát a földművelés és az állattartás határozták meg, amelyet szőlőművelés egészített ki, s ez utóbbinak a jelentősége egyre inkább növekedett. A falu életét befolyásoló tényezők közül a hévízi gyógyvízhez való közelségnek volt a legnagyobb jelentősége, hiszen ez a kedvező helyzet állandó piacot kínált a friss mezőgazdasági termékek számára, továbbá a fellendülő fürdőhely munkahelyet biztosított az egregyieknek is.

A kis falu már Hévízfürdő számára is fontos volt, hisz a táj szépsége, történelmi látnivalói, a tüzes egregyi borok jóleső sétára csábították a fürdővendégeket. Vajda Ákos körjegyző a kölcsönös előnyöket felismerve már 1925-ben felvetette a fürdőhely, Hévízfürdő és Hévízszentandrás, valamint Egregy egyesítését. Ezt a folyamatot késleltette ugyan a II. világháború, amely végül 1946-ban Hévíz néven végbe is ment. A nagymultú Egregy napjainkig megőrizte egyedi arculatát, sajátos vonzerejét, és a fürdőváros gasztronómiai erősségévé vált.

» Attrakciók / Egregyi pincesor
» Borok / Borkultúra Egregyen