Virágokkal idézve a kor hangulatát

Az ember a szépség és hasznosság jegyében évezredek óta alakítja környezetét. A rómaiak tájalakító tevékenységének hatása mind a mai napig látható a Dunántúl arculatán. A nagyobb léptékű tájalakító tevékenység mellett szemet gyönyörködtető, lelki-testi felüdülésre szolgáló kertek a római kultúrának is részei, sok más megelőző civilizációhoz hasonlóan. A birodalom fennállásának hosszú évszázadai alatt persze sokat változott a kertek képe és nagysága, a zsúfolt városi szövetben létesült csöppnyi, oszlopos folyosóival (peristyl) körülvett belső kertektől a pompás császári kertekig, de a felüdülés és megnyugvás keresés igénye mindegyikben közös volt.

A római kerteket elsősorban a gazdagabb társadalmi rétegek képviselőinek leírásaiból ismerjük. Legismertebbek ifj. Plinius kertleírásai, de Róma közelében számos üdülőhelyhez kapcsolódó, pompás kert sorakozott, leghíresebbek kezek közül Cicero, Lucullus kertjei. Az IE. II. században a gazdag római polgárok birtokain a szőlő-, és gyümölcsöskertek mellett impozáns díszkerteket is létesítettek, lakóépületeikhez kapcsolódóan. Az Attila utca végén feltárt épületmaradvány egy villagazdaság (villa rustica) része volt, kertjéről leletanyagok nem állnak rendelkezésünkre. Feltehetően nem mutatott olyan gazdagságot, mint a római arisztokraták kertjei, de mindenkori tulajdonosai bizonyára megpróbálták szebbé tenni házuk környezetét, megteremteni a kor divatjához igazodó hangulatot még a birodalom ily távoli sarkában is. Ebben pedig a növényeknek is fontos szerep juthatott.

A római kertek növényei döntően a mediterrán típusú növénytakaróból származnak, mely ma összefüggően szinte egyáltalán nem lelhető fel eredeti formájában. E mellett, a hódítások során más területek növényei is folyamatosan gazdagították a kertjeiket. Az elfoglalt leigázott területekre pedig ők is megpróbálták elvinni magukkal kertjeik szépségeit.
 

A Romkertben zajló kertépítészeti kialakítás célja a római kultúra kertművészeti örökségének érzékeltetése. A római kertekben használhatóság céljából gyakran alakítottak ki teraszokat lejtős területen. Ilyen kialakítást szimbolizálnak a romterülethez keleti oldalról csatlakozó színpad-nézőtér teraszok, amelyeket a mediterránemura jellemző, a rómaiak idejében is közkedvelt aromanövény, a levendula szegélyez. Cicero írásaiból tudjuk, hogy közkedvelt növényeik voltak a platán, a borostyán és a babér. a babért a mi klímánkon biztosabban megmaradó, hasonló megjelenésű babérmeggy helyettesíti. Hévíz tágabb térségben máig vitatott szelídgesztenyék eredete, egyes források a rómaiakhoz kötik a gesztenyeligetek telepítésének idejét. A tű- és lomblevelű örökzöldek a mediterrán kert szerves részei, klímánkon azonban többnyire csak hasonlón fajok, fajták alkalmazására van lehetőség, mivel a közkedvelt valódi ciprus éghajlatunkon nem telel át. A tűlevelűek a markáns zárást igénylő térhatárokon dominálnak, míg a lomblevelűeknek nagy szerep jut a belső díszkertben és a közlekedőfelületek, teraszok szegélyén is.

Az egykori itáliai lakóházak a belső, fedett átrium körül sorakozó helyiségekből álltak, itt belső kert létesítésére nem volt lehetőség. Később azonban, amikor az oszlopos folyosóval körülvett udvarú (peristryl) háztípus elterjedt, a szabad ég alatt belső udvar, belső kert alakult ki, amelyet rendszerint alacsony termetű növényekkel ültettek be. Egy ilyen belső udvar „kivetülése” a bemutató emelvény északi oldalán kialakított díszkert, közében a szoborral. Ez a kialakítás a római kertekben közkedvelt formára nyírt sövények valósítják meg, melynek fő növénye a római kertek egyik kedvenc fafaja az, örökzöld puszpáng.

A füge már a rómaiak idején is közkedvelt gyümölcsnek számított, elég, ha arra gondolunk, hogy a Romuluszt és Rémuszt szoptató anyafarkas is fügefa alatt pihent. A tervezett fügés kert ezt jeleníti meg amellett, hogy megosztja a bemutató emelvény falát és érdekes látványt nyújt a homogén felület előterében.

A római kerteket – a görög hagyományokat folytatva – gazdagon díszítették virágágyakkal, kényelmes padokkal és nyugágyakkal. A rózsák kultusza Néró idejében az őrületig fajult, lakomáin a párnákat is rózsaszirmokkal tömték. A díszes virág kultuszának emlékére tervezett a parkrózsákból kialakított rózsakert. A gazdag virágágyakra emlékeztető kiültetéseket pedig, levendulából nagy tűrőképességű, feltűnő virágú évelőkből és parkrózsákból alakítottuk ki.

Szoboregyüttes

A szoboregyüttest egy átlagos római lakóház ajtaja és egy kutyamotívum alkotja. Az ajtó geometrikus elemekből építkezik, félig nyitott helyzetű, átlátható, a jelen idő és a múlt összekapcsolását érzékeltetve. Az ajtónyílásban ülő, dán dog karakterű kutyafigura – amely a rómaiaknál már ismert fajta volt – méltóságteljes, arisztokratikus, a római nemes jellemet testesíti meg, a bentlakókkal szemben az illetéktelen behatókat elriasztja. Pompejiben több padlómozaik is fennmaradt, melyek a bejárat közelében voltak, és házőrzőt ábrázoltak különböző helyzetekben. Némely mozaikon a „cave canem” felirat szerepel, ami a „vigyázz a kutyával”, „harapós kutya” figyelmeztető táblával azonos szerepű volt. Az ajtó építmény anyaga mészkő, a kutya figurája gránit.