A villa rustica, avagy a villagazdaság

A régészeti leletek tanúsága szerint Hévíz és környéke sűrűn lakott terület volt a római időkben. Az egregyi városrészen a környék egyik legjelentősebb császárkori településének maradványait rejti magában a föld, amely csaknem négy évszázadon át, az I. század első felétől az V. század elejéig lakott volt.

A Balaton-vidék egyik legjelentősebb lelete az egregyi városrészben feltárt, kora császárkorból származó kőépület, amely vélhetően a villagazdaság (villa urbana) lakóépülete volt. A Krisztus után 100 körül épült, közel ezer négyzetméter alapterületű villa oszlopos tornáccal, valamint meleg, langyos és hideg vizes fürdőmedencével rendelkezett, s többször is átépítve az 5. század elejéig maradt fenn. A számos épületből álló villagazdaság vagy település feltárt és bemutatandó épületét a hosszú használat során többször átépítették. A romok "helyreállítása" 2003-ban történt meg első alkalommal. A helyreállítás során igyekeztek bemutatni a feltárások eredményeként előkerült négy építési periódust. Az azóta eltelt időszakban a feltárt részek elkezdtek tönkremenni, a rom korábbi állapotában a szétesés felé haladt, ezért szükségszerűvé vált az újbóli helyreállítása, mely 2011-ben valósult meg.

Az említett lakóépülettől nyugatra a villához tartozó gazdasági épületek maradványait találták meg, melyek a feltárt rommal összetartozó épületegyüttest képezhettek. Az említett maradványok arról tanúskodnak, hogy a rómaiak a pannon tájba mesterien illesztették be villáikat, épületeiket. A hatalmas méretű villát, s a többi, még feltárásra váró épületet elképzelve a szemlélődő a mai város közel 2000 éves elődjébe képzelheti magát, amely nemcsak alaprajzi méreteiben volt impozáns, hanem a kivitelezés részleteiben is igényesen megépített. Az egregyi villa, s a Hévíz más részein előkerült leletek – a tó közelében talált Jupiter-oltárkő, a búvárok által felszínre hozott kora császárkori pénzérmék - azt bizonyítják, hogy a rómaiak megtelepedésében a gyógyító vizű „csodató” is szerepet játszhatott.

Boronaház periódus, I. század

Az itt előkerült legkorábbi, Tiberius császár által veretett érem alapján az 1. század első felében építették fel gerendákból azt a 10x10 méteres boronaházat, amelynek talpgerendái alá lapos köveket raktak. A köveken talált faszén alapján a ház leégett, valószínűleg az 1. század végén. Az átégett agyagpadló alapján a kőépület területén még egy faház állt.

1. kőperiódus, II. század

Feltehetően az 1. és a 2. század fordulóján egy 45x23 méteres, belső udvarral rendelkező kőépületet építettek, amelynek a keleti oldalon volt a bejárata. Az épület északnyugati részéhez csatlakozó szárny csak részben került feltárásra. Itt egy hagyományos római fürdőt alakítottak ki. Az épületet feltehetően 166-180 között, a markomann-szarmata háború során gyújtották fel.

2. kőperiódus, III. század

Az újjáépítés során megváltozott az épület alaprajza és belső beosztása. A fürdőt megszüntették, az épület centrumába pedig az iráni eredetű fényistenség, Mithras szentélyét rendezték be. A misztikus szertartásokon a beavatottak két kiemelt pódiumon foglaltak helyet. A szentély előterében az előkerült talapzatok alapján legalább három oltárkő állhatott.

3. kőperiódus, IV - V. század

Feltehetően a 4. században rombolták le a Mithras-szentélyt. Helyén egy belső udvart alakítottak ki, és egyéb átalakításokat végeztek az épületen. Az északnyugati szárnyat lebontották, a bejárat átkerült a nyugati oldalra. A több, mint kétszáz éves épület délkeleti oldalát támpillérekkel erősítették meg. Véglegesen az 5. század első felében éghetett le.

» KOROK / Római építészet, borászat, szőlészet
» KIÁLLÍTÓTÉR / Hévíz Évezredei kiállítás / Római kor

Római kori romkert hanganyag

Hallgassa meg a római kori romkert történetét, töltse le a hanganyagot (a kapcsolódó anyagok között megtalálható) MP3 formátumban!